Mára már mindenkinek nyilvánvalóvá vált, hogy a világszerte egyre nagyobb, majd 2008-ban tetőző gazdasági válságon nemhogy nem vagyunk túl, hamarosan még inkább szenvedői leszünk. Ezt sokan felismerve kezdték el hangoztatni, hogy a bombabiztos befektetési formák (bankbetét, állampapír) ideje lejárt, ugyanis mára az állami kezességvállalás az egyik leggyengébb kezességi forma világszerte, miután hosszú hónapok óta az „euró zóna” tagállamai immár nem csupán Görögország, Portugália, Olaszország vagy Írország államcsődjének elkerüléséért, hanem magának az eurónak a megmaradásért küzdenek.

 

Emellett ma már az is bizonyos, hogy a már megszerezett személyes értékek (így pl. megtakarítások vagy vagyonok) megőrzését mindenkinek alapvetően magának kell megoldania –, hiszen nem vagy csak részlegesen számíthat az államra. Ennek a fejlett országokban a legelterjedtebb módszere kezdetben a nemesfémekbe (arany, ezüst, platina) való befektetés volt. A jól hangzó reklámok és az égbeszökő eladási árak mellett e termékek tőzsdei ára mára korántsem azt a biztos befektetés képét mutatja, mint ahogy azt sokan még a mai napig is állítják, sőt mára egy olyan mesterségesen túlárazott piac alakult ki, amely egyre bizonytalanabb befektetési lehetőségnek tűnik világszerte. Ezt a gyors felfutást követte az egyéb ritka fémekbe (pl. iridium) történő befektetések kiajánlásának hulláma, amely a kezdeti „nagy üzlet” képet mára igencsak megingatta.

 

De milyen befektetési formát lehet akkor választani, ha a válságban minden ennyire bizonytalan?

 

Ha reálisak akarunk lenni, akkor erre a kérdésre határozottan felelni nem lehet. Még a legnagyobb tőzsdeguruk sem mernek napjainkban jósolni, s a rutinos nagybefektetők sem tudják hova tegyék biztonságosan a pénzüket.Aki szereti a nagy kockázatokat, annak napjaink bizonytalan gazdasági környezete, a tőzsdék hektikus ingadozásai is tartogatnak lehetőségeket, ám azért nem mindenki szereti a kiszámíthatatlanságot! Ennek alapján eléggé borús kép tárul elénk. Vagy talán mégis lehet választani?

Ha a befektetési lehetőségeket, illetve az értékállóságot a szükségletek oldaláról próbáljuk megvilágítani, akkor nehéz választ kapnunk, hiszen szükséglet bármilyen dolog, áru, feltétel vagy körülmény, amelyet az embe­rek a normális élet folytatása, illetve fenntartása érdekében igényelnek, használ­nak vagy fogyasztanak. Természetszerű, hogy ezek körét senki sem határoz­hatja meg mások számára, mert az egyes személyek szükséglete szubjektív tényezőktől függ és időben változik (van, aki a már megszereztt vagyonának megőrzését tekinti szükségletnek, míg másoknak a mindennapi étkezés a legfontosabb).

 

Tény az is, hogy az emberi szükségletek kielégítéséhez erőforrásokra van szükség, még ha rendkívül bizonytalan gazdasági körülmények között kell ezeket kielégíteni. Az értékképző és szükséglet kielégítő legfontosabb erőforrás maga a föld, amelyet a klasszikus közgazdasági irányzatok is a társadalom gazdagságát meghatározó alapvető gazdasági té­nyezői közé sorolnak.

 

A földdel azonban egy nagy baj van: szűkösen (illetve korlátozottan) áll rendelkezésünkre. Ha arra gondolunk, hogy mennyi eladó vagy parlagon álló termőföld van országszerte, nem is tudjuk elképzelni mi is az a tényleges szűkösség. Pedig maga a szűkösség olyan helyzet, amikor a szükségletek kielégítéséhez szükséges összes javakat és szolgáltatásokat nem tudjuk egyszerre megszerezni, vagyis döntésre kényszerülünk abban, hogy mely szükségleteiket, illetve azokat milyen idősorrendben elégítsük ki. A szűkösség általános és megszüntethetetlen jelenség, amikor is egyensúlyhiány van a szükségletek és a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrások között.

 

A termőföld vonatkozásában ez azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló készletből kell dönteni abban, hogy mely felhasználók igényét elégítjük ki, milyen mértékben és milyen idősorrendben. Egyes „optimista” gazdasági szakértők szerint az erőforrások (így a termőföld) szűkössége nem okoz súlyos korlátot a gazdasági növekedés számára, mert számos olyan tényező van, amely enyhíti, csökkenti, sőt esetenként meg is szüntetheti a szűkösséget (így pl. a technológiai újítások, a szűkös erőforrások helyettesítését elősegítő technológiák fejlődése vagy éppen a helyettesítés elősegítése a fogyasztásban).

 

A termőfölddel kapcsolatban azonban ezek a megoldások nem tekinthetőek megoldásnak. Bár a termőföldet állóeszköz jellegű, helyettesíthetetlen, multifunkcionális természeti erőforrásként tartják számon, mint minden más természeti erőforrás, éppúgy rombolásnak és ésszerűtlen felhasználásnak van kitéve. Ennek a legszembetűnőbb megnyilvánulási formája az ún. végleges földkivonás (házak, utak, ipari üzemek létesítése) mértéke világszerte egyre gyorsabb üteművé vált.

 

Gazdasági szempontból a termőföld azért is sajátos állóeszköz, mivel más állóeszközöktől eltérően:

1. Nincs értékcsökkenése, sőt legtöbbször értéke folyamatos növekszik. Bár „elhasználása”, tönkretétele lehetséges, de megengedhetetlen, sőt az az adott társadalom számára végzetes lehet.
2. A föld állaga, mezőgazdasági föld esetében elsősorban a termőképessége állandó védelmet, fenntartást igényel. Ez a kötelezettség akkor is terheli a tulajdonost, ha gazdasági célra nem használja a földet (földvédelem, talajvédelem). A földvédelem gyakran jelentős költséggel jár, amelyet a piac általában nem ismer el a mezőgazdasági termékek árában.
3. A földterület alapvető tulajdonságai, tartós feltételei melioráció útján megváltoztathatók.

 

Emellett a termőföld tőkefelhalmozási, kincsképző, vagyonmegőrző szerepet is betölt. Ez a szerepe elsősorban abból adódik, hogy mennyisége korlátozott, hogy földet előállítani nem lehet és hogy csak csekély mértékben és óriási költséggel helyettesíthető (pl. intenzív földhasználattal, magas épületek emelésével vagy földalatti építkezéssel).

 

Gazdálkodási szempontból a termőföld minden tulajdonságának nagy jelentősége van mind a termelés költségeinek, mind a hozamok alakulása szempontjából. Általában a talajtani szempontból „jó” minőségű földek gazdasági szempontból is a legkedvezőbbek (nagy humusztartalom, jó szerkezet, kedvező vízgazdálkodási viszonyok), ám a föld értékét mégis gyakran nagyobb mértékben meghatározza a föld fekvése, mint a minősége. A fejlett piacgazdaságú országokban, ahol a mezőgazdasági termelést inkább a túltermelés veszélye jellemzi, a földminőségi különbségekre épülő földjáradék elméleteknek nincs jelentősége, annál nagyobb jelentőséget kap a területi elhelyezkedésből adódó ún. lokális járadék.

 

A föld értékelésénél elvileg, mint minden más erőforrásnál az ökonómiai értéket kell alapul venni. Egyszerűbben a termőföld esetében az elérhető bérleti díj tőkésített összege adja a föld értékét. Vagyis az éves bérleti díj összege (B) osztva a tizedes törtben kifejezett kamatlábbal (i). 

Vagyonmegőrző, kincsképző szerepe miatt a termőföld piaci ára a fejlett nyugati országokban az ökonómiai érték nyolc-tízszerese a hazánkban tapasztalható értékhez képest még akkor is, ha az utóbbi években a hazai földárak is emelkedő tendenciát mutatnak.

 

De miért is jó befektetés a termőföld?

 

Mert a nemes- és ritka fémekhez képest nem csupán mennyiségében korlátos, hanem az emberi szükségleteknek számtalan formáját kielégítő erőforrás és termelőeszköz. Az elmúlt évtizedekben leértékelődött mezőgazdasági termelés mára ismételten felértékelődött, ami az emberiség számára rendelkezésre álló összes művelhető föld arányának csökkenésével hozható összefüggésbe. Mára egyre nagyobb „állami” üzlet, hogy fejlett államok (Japán, Szaúd-Arábia, Kuwait stb.) termőföldeket vásárolnak a harmadik világ (elsősorban Afrika) országaiban, hogy növekvő lakosságukat élelmiszerrel lássák el (lásd. élelmiszerbiztonság).

 

Ésszerű gazdálkodással sikeresen ötvözhető az állóeszköz-jellegű erőforrás tulajdonsága a megújítható természeti erőforrás tulajdonsággal.

 

Miben tudunk mi segíteni?

 

A mi hivatásunk éppen az, hogy segítsük ügyfeleinket döntéseikben, amelyek a földvásárláshoz, illetve annak valódi termelőeszközként való felhasználásához kapcsolódik. Mi NEM a termőföld kereskedelem, közvetítés és a kapcsolódó szolgáltatások területén dolgozunk, ilyen tevékenységet nem is végzünk.

 

Viszont fő erősségünk, hogy szakmailag felkészülten segítsük Önt abban, hogy ha termőföldbe akar befektetni, akkor azt hogyan tudja a legjobb módon hasznosítani, segítünk eldönteni, hogy milyen hasznosítási módokhoz milyen beruházásokat célszerű megvalósítani, hogy a termőföld ne csupán vásárlás, hanem valódi passzív jövedelmet jelentő befektetés legyen.